Riley Maxwell

Külsö, belsö leírás

Mit is mondhatnék?! Hát persze, hogy egy iszonyatosan jó képű és ebből adódóan egy igazán szerény srác vagyok. Jójó, csak vicceltem. Mármint ami az utóbbit illeti, hiszen az egyértelmű, hogy jól nézek ki, de mivel ezt tudom magamról, nem kicsit vagyok beképzelt és egoista. Megtehetem. A lányok buknak az égszínkék szemere, a gondosan belőtt hajam, a kar- és hasizmaim mind-mind csajfogó hatású. Emellett azt hiszem elég magas is vagyok ahhoz a 177 centimmel, hogy bárkire pályázhassak, vagy hogy a profi kosárlabda ligában játszhassak. De erre még visszatérünk...
Nem vagyok egy nagyon kedves ember. Persze ok nélkül bunkó sem vagyok, de ha valami nem tetszik, az kérdés nélkül elmondom én bárkinek, legyen az a főnököm vagy a haverom vagy az apám. Általában jókedvű vagyok, pörgős és minden baromságban benne vagyok. Ez utóbbi nem azt jelenti, hogy nem gondolom át a dolgokat és nem vállalom a következményeket. Felelősségteljes vagyok, csak épp ezt sokan nem látják.
A rám kiszabott munkát kifogástalanul elvégzem, ilyenben nincs rám panasz.
Apám jól keres ugyan, de nem vagyok egy elkényeztetett úrificsúr. Már kamasz korom óta dolgozok itt-ott, talpraesett vagyok, megszerzem, amit szeretnék.

Elötörténet

Hogy mit mondasz? Nem hallottam kristály tisztán! Mondd még egyszer légy szíves? Hát menj a pics*ba, apa!

Ez kész röhej, amit apám kitalált. Persze, ő paleontológusként örül, mint majom a farkának, hogy felvették a csodálatos új munkahelyére, a Jurrasic Parkba, de én nem különösképp vagyok oda az ötletért, hogy egy zombi állatokat tartó vadasparkban tengessem a napjaim.
12 voltam, amikor anyám lelépett valami másik hapsival meg annak a gyerekeivel, azóta csak apámra vagyok utalva. Sosem volt egy álomapa, de jól megvoltunk mindig. Persze, hogy imádom őt, de voltak időszakok, hogy nem igen voltam hajlandó hozzászólni.
Már mióta az eszemet tudom kosárlabdázni akartam. Apám hagyta is, hogy eljárjak edzésekre, de mindig követelte, hogy a sulit csináljam kifogástalanul. Azt szerette volna, ha én is ilyen tudósféle leszek, csak épp azt nem akarta tudomásul venni, hogy engem az élsport jobban vonz.
Csináltam én a sulit, de nem nagyon törtem magam. A gimibe is inkább a csajok miatt jártam. Nem voltam én rossz tanuló, csak éreztem, hogy én már megtaláltam a saját utamat.
Az elvárás az volt, hogy a gimi után jelentkezzek az egyetemre, biológiára, de idő közben beléptem az egyik neves egyesülethez, hogy onnan kapaszkodjak egyre feljebb.
Mondanom sem kell, nem is jelentkeztem az egyetemre, inkább elmentem dolgozni, hogy fizethessem magamnak az edzéseket. Főleg, mert időnként apám megsértődött, hogy nem az ő pályáját követtem és olyankor kevesebb zsebpénzt adott. Már kezd lassanként beletörődni, hogy engem más érdekel, engem más pályára szánt az ég.
Szépen kapaszkodtam egyre feljebb a kosaras létrán. Minden hétköznap délután edzésen voltam, délelőtt meg éjszaka pedig egy szállodába dolgoztam portásként és fogadtam a vendégeket. Bírom az embereket, na meg elég sok csillag volt ahhoz a szálloda falán, hogy csak jó nők járjanak oda. Többnyire.
Sosem volt normális kapcsolatom. Apám egy ideig azt hitte meleg vagyok, pedig csak nem meséltem el neki eleinte az egy éjszakás kalandjaimat. Egy komolyabbnak tűnő kapcsolatom volt egy Jennifer nevű lánnyal, de csak pár hónapig tartott, mert aztán eluntam az enyelgést.
Pedig nem kimondottan csak a kalandokra hajtok, egyszerűen csak nem való nekem a komoly párkapcsolat. Mindig elindul valami, de a második full ugyanolyan szeretkezésnél elunom. Na meg, ha valaki hisztizik nekem, azt nem vagyok hajlandó elviselni.
Szóval teltek a napjaim, amikor tegnap délelőtt megláttam az újságban, hogy megnyitották a Jurrasic Parkot. Hatalmas baromságnak tartom az Istent játszást, de nem is törődtem volna az egésszel, ha másnap reggel nem úgy állít haza apám fülig érő vigyorral, hogy új állása van. Nem kellett sokat gondolkodnom rajta, hogy hova készül. Kitalálta, hogy én mehetnék vele és dolgozhatnék ott a szállodában. Persze én nem örültem ennek, összevesztünk, ki érzelmi zsarolás, pénzzel zsarolás, stb, aztán rávett, hogy menjek vele.
Holnap hajnalban indul a gépünk. Azt hiszem mondanom sem kell, hogy most egy ideig nem beszélek faterrel....

Helló Riley! Köszöntelek az oldalon. Remélem jól fogod magad itt érezni közöttünk. Talán egy napon azt is megtalálod, amit ugyan nem kerestél, de újra színt visz majd az életbe, valami olyasmit, amit nem tudsz majd olyan könnyedén elengedni. Nem is szaporítanám tovább a szót:
Elfogadva!
Mivel avit már foglaltál, jgy csak annyit tudok még hozzátenni, hogy jó játékot kívánok!