DAMON AZZARO

Külsö, belsö leírás

A fogalomtáram... hogy úgy mondjam, meglehetősen hiányos, nagy valószínűséggel amiatt, mert szökő évente használom őket és akkor sem igazán gondolom komolyan. A titok pofon egyszerű. Úgy élem az életemet, hogy utólag visszatekintve semmit se keljen megbánnom, mert azt utálom.
Az általánosságot nézve viszonylag nyugodt természetem van, általában. De előfordult már egy néhányszor, hogy hamarabb felkaptam a vizet a kelleténél. Igen, azt hiszem ez az elképesztő makacsságomnak köszönhető, amiből szinte soha sem engedek.
Biztosan nem meglepő, de soha sem mutattam különösebb érdeklődést... szinte semmilyen téren sem. A dolgok mindig jöttek maguktól és nekem csak a karom kellett kinyújtanom ha úgy döntöttem, hogy kell ha nem... egyszerűen csak hátat fordítottam és tovább álltam mintha mi sem történt volna. Így elég nehéz bennem megbízni és nekem még nehezebb másokban és azért bevallom nem is szakadok bele a pusztító igyekezetbe, hogy belopjam magam mások szívébe, mert képtelen vagyok hozamosabb ideig beérni a kevesebbel, ha egyszer tökéletesen tisztába vagyok azzal az aprócska ténnyel, hogy a többet is megkaphatom, csak akarnom kell egy kicsit. Mondhatni, hogy egy gyenge pontom van, az pedig a nők. Mindennek ellen tudok állni, csak a csábításnak nem. Mindent össze véve, tudok jó fej is lenni, de nagyon szeretem megjátszani a taplót, ugyanis szerintem sokkal jobban áll és illik is hozzám. Ez ellen pedig nincs mit tenni. Inkább ez, minthogy rosszul legyek saját magamtól. Mindettől eltekintve, amit akarok azt megszerzem, olykor pedig az sem számít, hogy ez mibe kerül. Utólag pedig már minden annyira mindegy...

Ez a nőknek valahogy sokkal jobban megy, mint nekünk férfiaknak. Na szóval, hálás lehetek apámnak, hiszen az Ő csodás génjeit örököltem, ezért is vagyok több mint 180 centi magas. Emellett, fekete hajam van, sötét zöld szempárral. A divat nem igen köt le, de azért adok az öltözködésemre, inkább fekete ruhákban szoktak látni, hisz a sötét színek párján állok és sokkal inkább azok passzolnak hozzám. Mert bár kevesen gondolnák, de akinek volt szerencséje közelebbről megismerni és az tovább tartott néhány óránál, akkor az tudja, hogy bizonyos dolgokban hihetetlenül válogatós tudok lenni és nincs amibe kibírnám, hogy ne kössek bele, ha egyszer nem tetszik nem fogok az adott dologhoz jó képet vágni, csak azért, hogy valakinek a kedvére tegyek.

Elötörténet

Egy kellemes tavaszi napon láttam meg a napvilágot az Azzaro család első gyermekeként, ami annyit jelent, hogy mindent megkaptam, amit csak szemem szám megkívánt. Szóval, így visszagondolva túlságosan hamar felcseperedtem. Mint minden kölyök megtanultam járni, beszélni majd felfordulást csinálni a lakásban. De még így is a család nagy kedvence voltam. Azt hiszem pontosan ez lett a vesztem, mivel jöttek az elvárások, amiket általában képtelen voltam szó nélkül hagyni, az idegeimen táncoltak. Nekem teljesen elment az eszem. Én is tudom. Az ismerőseim túlnyomó többsége nem egy dinoszauruszokkal teli szigeten szokta levezetni a feszültséget... Mégis ki a fene akarna egy őslényekkel teli szigeten dolgozni, ahol a vidámparki állatoknak akkora karmuk van, mint az egész tenyerem? Mindig is valami izgalmasat szerettem volna csinálni és őszintén megvallva az utóbbi időben legem is volt már, tehát ez a távol mindentől és mindenkitől helyzet számmora nagyon is kapóra jött és bevált. De eldöntve csak akkor lett biztosan, amikor a fő épületben belém ütközött egy csinos kollegina. Attól a pertől fogva nem is volt kérdéses, hogy itt akarok-e maradni életveszély ide vagy oda. Nem fogok önként besétálni egyik állathoz sem egy teadélutánra, hogy utána a főfogás helyét is betölthessem, alvajáró sem vagyok, szóval mégis mitől kellene tartanom? Nekem csak arra kell odafigyelnem, hogy egyik kíváncsi-fáncsi látogatónak sem hiányozzanak végtagjai, vagyis hogy pontosan annyi újjal távozzanak, mint amennyivel érkeztek. Engem sosem mozgatott meg különösebben az őslénykutatás, de így élőben elsőként mégis csak leesett az állam vagyis majdnem, mert még idejében szóltak, hogy csukjam be a számat, lesz még jobb is, még semmit sem láttam. Ez egy olyan világ, aminek a látványától földbe gyökerezik az ember lába egy másodpercre... Az utóbbi időben egészen jól elszórakozom az efféle megnyilvánulásokon a bejáratoknál vagy a körút során. Hű meg ha... Ezek mindig megmosolyogtatnak. Valamint előszeretettel válaszolok a kis kölykök izgalmasabbnál izgalmasabb kérdésire... Ki nem állhatom a kölyköket, mármint nincs velük semmi problémám, csak nekem ne legyen. Nincs, mégis foglalkoztatnak. Bár azt hiszem valamit mégis csak jól csinálhatok, mert a későbbiek során egyik sem merészkedik egy centivel sem közelebb a kerítéshez, mint ahogy megengedett volna. Szóval, azt hiszem egészen jól belejöttem a szerepembe és a vérmérsékletem is rendben van, sőt egészen jó kedvem van. Jól érzem itt magam és ami a legszebb az egészben, hogy tudom még fokozni... Itt minden egyes nap tartogat meglepetéseket és váratlan dolgokat és ez tetszik.

Kedves, Damon! Örömmel értesítem, hogy jelentkezését elfogadtam, immár a park teljes jogú alkalmazottja. A fizetésről majd privátban értekezünk. XD
Elfogadva!