Andreas Boyett

Külsö, belsö leírás

Magas, jóképű, jóvágású fiatalé férfi, egy gyermek hatalmas vigyorával. Rövid fazonú, de olykor igen kusza, sötétbarna tincsekkel megáldott, barna szemű alak. Arca ovális, kissé szilárdabb vonásokkal, olykor pedig borostával díszített, amely néha tartósan viselőjén marad. Testalkata szálkás, sportos, mégsem izomkolosszus, de nem is az az alak, aki könnyen pocakossá válik egy kiadósabb lakomasorozat után. Bőre hol napbarna, hol egészen fehér, attól függően, mennyit tartózkodik a monitor előtt, vagy épp odakint. A néha igencsak kölökképű fiú olyan, amilyennek mutatja magát, nem vág fel semmivel, és nem is épp a legveszélyesebb figura. Járása könnyed, rugalmas, néha igencsak heves reakciókkal, mozdulatokkal tarkítva, főleg, ha beleéli magát abba, amit épp magyaráz. Tipikusan az a fickó első látásra, aki kissé bogaras, de ettől eltekintve a fejében rendben vannak nagyjából a dolgok.
Öltözködése változatos, helyzettől függő. Alapjáraton véve kényelmes, szabad mozgást biztosító holmikat visel, inget, farmert, tornacipőt vagy épp bakancsot. Nem épp az ő terepe az elegancia, az öltöny és társai, de ha úgy adódik, azt kívánja a helyzet, belebújik és szinte egy új ember mutatkozik a színen. Ez a fajta kaméleonsága viszont csak a civil életben fordul elő, munkájában, munkahelyén és társai közt sokkalta felszabadultabb és lezserebb kinézetet mutat, mint idegenek előtt.

Jelleme egyszerű, mégis bonyolult. Életvidám, bohókás figura, viszont igencsak koraérett, sajátos gondolkodással. Munkája egyben a hobbija, szenvedélye, így sosem stresszeli magát az miatt, hogy mit kell megtennie nap, mint nap. Szórakozásnak, elfoglaltságnak tekinti, amelyet szívesen csinál egész életében. Mindig is optimistán gondolt a jövőjére, illetve mindent megtett annak érdekében, hogy oda kerüljön, ahol most van. Jó eszű, intelligens gyerekből vált fiatalon úgymond tudóssá, és büszke rá. Családja pótlására nemigen törekszik, hisz a lényekkel pótolja a társaságot, nem bánkódik a hiányosság miatt.
Alapjáraton egy egyenes, már-már túl őszinte ember, ki nem képes hazudni, az igazat állítja eléd – még ha az a fájdalmasabbik kategóriába tartozik. Lelkes, csapatjátékos, de néha, bizonyos helyzetekben önző is tud lenni, akaratos, mint egy nagyra nőtt gyerek. Kissé hiperaktív, az alvással, pihenéssel gondban lévő figura. Kávén és energiaitallal működő gépezet, bizonyos esetekben sétáló lexikon.
Nemigen titkolózik, nem tartogat sötét múltat, talán kissé könnyen kiismerhető, egyszerű figura, mégis, valahogy színt vitt a szürkeségbe és kitör onnan. Ahogy a tudományban, a szakterületén jeleskedik, ügyeskedik, olyannyira pancser az emberi kapcsolatokban, legyen az barátság, vagy szerelem. Sosem késő tanulni, vallja ugyan, de vannak dolgok, amelyekben nem tud remekelni.

Elötörténet

Minden kisfiú életében vannak bizonyos korszakok, amikor más és más miatt rajonganak. Vannak olyanok, akik kezdetben az autókért, majd később a vonatokért vannak oda. Vannak, akik a szuperhősökért, és vannak akik a dinoszauruszokért. Emberünk az utolsó kategóriába esett – szigorúan a kisautós korszaka után, amikor is, még csak könyvekben, képekből szerzett ismereteket. A kisfiút egyhamar elkapta a szokásos láz, mely sok gyermek életét kísérte akkor végig. Figurákat gyűjtött, pólómintákon mutatta ki rajongását, amelyről azt hitték, majd ki fogja nőni
Gyerek volt még, mikor hallott a szigetről, értesült a TV-ben arról, hogy ilyesmit készülnek a világ elé tárni, vagyis csak készültek, hiszen a Hamond által álmodott csoda kudarcba fulladt. Nem ő volt az egyetlen csalódott gyermek – aki a tragédiát az akkori életkorával nemigen fogta fel, de azt igen, hogy sosem juthat el oda. Nem lankadt azonban sem a lelkesedés, sem a rajongása. Viszont, saját tragédia árnyékolta be a kisfiú életét, hat esztendős korában. Szüleit elvesztette egy repülőgép szerencsétlenségben – míg ő maga az nagymamánál várt rájuk. Így került a nagyi féltő gondozásába, majd később, 14 évesen államiba, miután a nagymama betegsége következtében követte a szülőket. Csak ekkor, érettebb fejjel fogta fel, hogy egyedül maradt a nagyvilágban, hogy ő nem támaszkodhat úgy a szüleire, rokonaira (akiknek kiléte homályos maradt számára, hisz amint egyedül maradt, egy sem jelentkezett), magának kell gondoskodnia arról, hogy legyen belőle valaki, elérje az álmait.
Nem tört meg, nem omlott össze, tudatában volt annak, hogy nehézkesen, de eléri azt, amit kitűzött maga elé. Nevelőszülőkhöz sosem került, valahogy a kissé bogaras, dinómániás kisfiú senkit sem fogott meg, de nem adta fel, kitartóan tanult a cél érdekében. Gimnáziumi tanulmánya fényesen sikerültek és mivel nemigen akart mást kezdeni magával, így szinte ütemszerű volt, hogy az egyetemen folytatja útját. Komolyabb baráti kör híján, szórakozása a könyvek bújása volt, okosodott, cseperedett, falta a tudást. Könyvmolynak és különcnek tartották a főiskolán, volt, hogy kinevették az miatt, amiért rajongott, vagy bolondnak nevezték, hogy mit akar majd ő kezdeni az őskövületek között. De hát nem felejtett, ő rég nem oda vágyott, a csontos és a föld közé, hanem arra a szigetre, amelyet elfelejtettek, amelyre már senki nem akar emlékezni, vagy nem mondják ki.
A szakosodás után, feledve a nevető, gúnyolódó alakokat, továbbra is magabiztosan de egyedül menetelt célja felé. Sosem esett kétségekbe, vagy épp szomorkodott múltja miatt, amelyről csak azért nem szeretett beszélni, mert a rögtön megmutatkozó, sajnálkozó, szánakozó tekinteteket nem szívlelte. Paleontológusként igyekezett végezni, és a főiskola után, szabad emberként vágott bele a nagybetűs életbe. Ugyan támogatást kapott, a szülei öröksége címén, de nem szállt fejébe a vagyon, s nem szállt el ő maga sem. Egy apró legénylakást vásárolt, majd tovább gyarapította tudását, illetve próbálkozott ifjú, névtelen tudósként elhelyezkedni a kutatók kavalkádjában. Pár ásatást járt meg, és csak apróbb, de sikeres feltevéseket írt meg, míg végül adódott egy olyan lehetőség, melyre nem mondhatott nekem. Az újjáéledő Jurassic Park kapuja ismét megnyílni látszott, ismét olyasmi történt, amelyet Hamond akart létrehozni, zsákutcába jutva. De valahogy most minden más volt, és az is, ahogyan tekintett a világra. Úgymond, életcélját elérte, legalább is a kezdőlépés, illetve az alkalom, a felkérés adott volt, hogy elhelyezkedhessen, és elinduljon azon a bizonyos úton. Nem volt kérdéses tehát, hogy a kissé nehézkes hátterű, de örökké pozitív, és kitartóan küzdő fiú kapva kapjon a lehetőségen és a szigetre utazva vágjon bele élete kalandjába. Beletelik egy időbe ugyan, hogy felfogja a látottakat, azt, hogy mit kell tennie, de szorgalmassága, és bizonyítani akarása beérleli gyümölcsét. Kíváncsi, hogy a nevető, gúnyos arcok mit mondanának, hogy tekintenének rá ezek tudatában, no meg úgy, hogy most ő kacag jóízűen.

Kedves, Andreas! Meg kell mondja, jót derültem a lapodon. Igazán megnyerő karaktert hoztál össze. Nekünk, mindenféleképpen találkoznunk kell majd!
Elfogadva!