Derek Udesky

Külsö, belsö leírás

Nyugodt ember vagyok, aki rendszerint jól kontrollálja az érzelmeit, vagyis nagyon nehéz kihozni a sodromból, és ha ez neked sikerül, akkor már nagyon tudsz valamit. Ha megbántasz vagy vérig sértesz azt se feltétlenül fogom rögtön kimutatni, de ne hidd, hogy elfelejtem…Bár nem vagyok tipikusan az a magamnak való ember, de azért bizalmaskodnom se szokás ezért ne számíts rá, hogy már a második beszélgetésünk alkalmával felfedem előtted életem összes titkát. De egyáltalán nem vagyok ellenséges épp ellenkezőleg: barátságosan viselkedem másokkal és igyekszek bárkivel jól elbeszélgetni, akivel szóba elegyedek. Mentes vagyok az előítéletektől és nem is tűröm meg őket magam körül épp ezért csak azután alkotok véleményt valakiről ha már megismertem.
Paleobiológus vagyok. Ezen belül is a szakterületem a kihalt állatok viselkedésének kutatása. Ezért vagyok a szigeten és más, személyes okok miatt is. A munkám összeszedettséget, precizitást és az én esetemben néminemű bátorságot is megkövetel. Hiába van köztem és mondjuk egy 16 méteres Spinosaurus között az-az árammal teli kerítés, az bizony nem sokat vesz el az állat félelmetességéből vagy az afölött kinyilvánított szándékából, hogy fel akar falni. Ennek ellenére a legtöbb állat esetében lelkesen és szívesen végzem a munkámat és csak egyetlen faj van amely kifutójához és neveldéjéhez mindig feszülten megyek és végzem ott a munkámat: a raptorok.
Bizonytalanul mozgok az emberi kapcsolatok labirintusában. Amikor a nagybátyám meghalt akkor úgy éreztem, hogy többé nem leszek képes szeretni, és ha nem is teljesen, de részben igazam volt. Persze vannak jó barátaim, és a parkban sem zárkózom el a baráti kapcsolatok kialakításától, de a párkapcsolatok más lapra tartoznak. Nem volt valami sok és azok se tartottak túl sokáig hála a nagybátyám halála kapcsán idővel kialakuló „megszállottságomnak”, de most, hogy itt vagyok és talán végre sikerül lezárnom magamban ezt az ügyet remélem változni fognak ezek a dolgok. Persze ha valaki egyszer bizonyítja, hogy érdemes a bizalmamra és megszeretem, azért az emberért utána bármire képes vagyok.
Sötétbarna majdnem fekete hajam van, amit mindig rövidre vágva hordok. Szemeim sötétbarnák és a tekintetem átható, rendszerint nyugalmat sugároz. Az arcom kerek és alkalmanként borostásra hagyom. Átlag testfelépítésű ember vagyok, de a sportosabb kategóriából hála a sok éven át végzett Systema edzéseknek, amelyek még most is sokszor elveszik a szabadidőm jelentős részét. Nem mintha mondjuk egy raptor ellen sokra mennék vele…

Elötörténet

Január 22.-én Los Angelesben születtem 25 évvel ezelőtt, a családom első és egyetlen gyermekeként. Viszont talán alkoholizmusuknak és vitatható életvitelüknek köszönhetően, amely többek között a droghasználatot is magába foglalta a gyámügy már meglehetősen korán elvett tőlük. Az igazság az, hogy nem is nagyon emlékszem rájuk, de különösebben nem is vagyok rájuk kíváncsi. Viszont, hogy ne kerüljek intézetbe a nagybátyám John Udesky magához vett és igyekezett a lehetőségekhez mérten felnevelni és elérni, hogy tisztességes ember legyek jól fizető állással. Ő maga utazási ügynők volt ezért csak kevés időt tudott velem tölteni és sokat volt távol.
12 éves voltam, amikor John bácsi egyik délután, amikor hazajött elmondta, hogy másnap egy időre el kell utaznia, és nem tudja mikor tér vissza, de addig is az egyik régi ismerőse fog rám vigyázni. Nagyon dühös lettem és szörnyen összevesztem vele. Olyanokat vágtam a fejéhez, hogy igazából nem is akar velem lenni, és csak távol akar lenni tőlem meg hasonló. Nem szólt semmit, de még csak dühösnek sem tűnt mindössze elkeseredettnek. Csak annyit mondott, hogy ez a munka nagyon fontos és mindkettőnkért teszi. Nem érdekelt. Másnap még csak el sem búcsúztam tőle rendesen ő pedig elment…és többé nem jött vissza. Úgy 1 héttel később kaptam a hírt, hogy meghalt. Arról, hogy hogyan és miként senki nem mondott semmit csak és csak egyetlen dolgot csíptem el egy beszélgetésből, amit véletlenül hallottam: Sorna sziget. De akkor még nem is érdekelt. Udesky bácsi halálával belőlem is meghalt egy rész.
És mivel az ő halála után nem maradt más élő rokonom, legalábbis olyan, aki magához vett volna ez alkalommal tényleg állami gondozásba, kerültem. Nehéz volt megszokni, de végül sikerült. Viszont ahogy idősebb lettem egyre inkább nem hagyott nyugodni a nagybátyám halála és annak körülményei. Már középiskolás koromban kutakodni kezdtem, de sokáig csak a Sorna szigettel és a Jurassic Park-kal kapcsolatos információkat találtam. Az eredeti park-katasztrófára nem emlékszem, mert még túl fiatal voltam, de a san-diegói incidens már ismerős volt. Gyorsan kideríttettem, hogy mire szolgált a Sorna sziget és, hogy kik hozták létre az eredeti parkot is. Ahogy tovább áskálódtam érdekes dolgokra leltem az InGen-ről pl. arról, hogyan űzették el a Nublar sziget eredeti őslakosait zsoldosokkal miután bérbe vették a szigetet vagy, hogy miként próbálták eltussolni sok ember halálát. Mégis ez az út vakvágányra vezetett.
A következő megoldás a túlélők felkutatása volt. Malcom bár mindkét szigeten járt, de a san-diegoi incidens óta nem igazán hallottam felőle így ő kizárható volt. Dr. Grant már más lapra tartozott. Sikerült kiderítenem, hogy ő is járt mindkét szigeten és a Sorna szigetre a nagybátyámmal együtt utazott. Így hát őt kerestem fel végül. Nem volt egyszerű időpontot kérni hozzá, de amikor nagy nehezen eljutottam hozzá eleinte nem volt valami beszédes, amíg el nem mondtam, hogy ki is vagyok. Ekkor elmesélte a szigeteken történteket és a nagybátyám halálát, aminek Ő maga nem volt szemtanúja, de az asszisztense igen. Ettől kezdve sose múló ellenszenv alakult ki bennem a raptorokkal szemben. Viszont el is dőlt, hogy mivel akarok foglalkozni és így fordult a figyelmem a paleontológia felé. A tanulással sose volt gondom, de most ezután, még keményebben tanultam, hogy elérjem a célomat, ami sajnos sok esetben a személyes kapcsolataim rovására ment. Ösztöndíjjal tanultam a floridai egyetemen és kiváló eredménnyel végeztem. Mivel a sziget sorsáról akkoriban még nem volt döntés azt reméltem, hogy ha egyszer úgy döntenek, hogy csapatot indítanak a Sorna szigetre én is bekerülhetek valahogy. Nem tudom, hogy mit reméltem ettől. A lényeg az, hogy ez mind a mai napig nem következett be. Ellenben hallottam pletykákat arról, hogy ismét kinyit a Jurassic Park. Nem gondoltam volna, hogy bekerülhetek, de úgy tűnik valaki szólt pár jó szót az érdekemben, mert felkerestek. Én természetesen igent mondtam és nem csak a jó fizetés miatt. Így alkalmam nyílt rá, hogy szembenézzek a legnagyobb félelmemmel és egyben ellenségemmel a raptorokkal és talán, végre lezárhatom a múltat. És nem mellesleg úgy űzhetem a hivatásomat, ahogy talán senki más a kollégáim közül…

Szia, Derek! Nagyon érdekesnek találtam a karakterlapod, és nagyon tetszett, hogy ennyire részletesen leírtál dolgokat az előtörténetedben. Sok sikert az itteni munkádhoz!
Elfogadva!
Foglald le az avatarod, aztán pedig keress egy potenciális játszópajtit!