Andreas& Chris

Úgy szedtem a lábam, mint aki egy csapat raptor elől menekülne.
Ami azt illeti rosszabbak kerestek mint a raptorok: Felügyelők.
Nem, már megint nem bírtam a véremmel, és rosszat csináltam, de nem akartam. Komolyan...
Szóval, nem is néztem merre megyek, csak azt vettem észre, hogy egyszer csak két brachio lábai közt szlalomozok, akik észre sem vettek engem, csak legelésztek tovább. Nem lenne szabad ilyen közel menni hozzájuk, de most inkább taposson halálra egy hosszú nyakú őslény, mint a felügyelők üssenek agyon. Jobban szólna a jelentésekben az első verzió.
Hallottam a sietős lépteket a dinó másik feléről, így mint egy kisegér, aki veszélyben érzi magát, olyan gyorsan ugrottam ki a dinók alól, majd rohantam előre egyenesen. Csak egy pillanatra fordultam hátra, hogy megnézzem, követőim merre járnak, de mire visszafordultam, egy csávó termett előttem, akit szó szerint letaroltam a magas fűben. Egyetlen pillanat kellett, hogy felfogjam a helyzetünket és azonnal befogtam az alattam fetrengő száját, miközben vidáman mosolyogtam rá. Nem kéne, hogy pont miatta bukjak le.
Hallottam, hogy a felügyelők nem messze tőlünk elmennek, majd mikor kellő távolságba értek, elengedtem a sokszor látott gondozót. Sikerült felismernem végre ilyen közelségből. Aztán le is másztam róla, és leültem a magas fűben.
- Bocs, hogy letaroltalak, nem vettelek észre - néztem rá bocsánatkérőn, szende kis mosollyal.